2008. 09. 23.
Hiánycikk a hatékonyság
Zalaegerszeg - Mintha csak az egy héttel korábbi nyilatkozatokat hallottuk volna a szombati ZTE FC-Paks (1-1) élvonalbeli labdarúgó-mérkőzés után is: azaz a helyzetek megvoltak, de nem sikerült ezeket értékesíteni...
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Csak a félreértéseket elkerülendő: zalai oldalról hangzottak el ezek a vélemények, így Supka Attila vezetőedző is ebben látta a legfőbb okát annak, hogy elmaradt a hazai győzelem. Mostanában Egerszegen mintha mentségként hivatkoznának az elhibázott helyzetekre - a csapat áldozatos munkával kialakítja a gólszerzési alkalmakat, majd rajta kívülálló okok miatt ezek kihasználatlanul maradnak. Márpedig mi úgy gondoljuk, ez is a futball része, s nem függetleníthető a játéktól. Másrészt pedig szombaton ugyan valóban voltak hazai lehetőségek, ám szó sem volt huszáros rohamokról, tervszerűen kidolgozott akciókról. Ami helyzet adódott, jobbára esetlegesnek volt mondható, az első félidőben Meyé egyéni megindulásai jelentettek némi veszélyt, a másodikban - akkor is inkább a Paks vezető találata után - pedig az igyekezet szült pár lehetőséget. A ZTE FC egyenlítő találata is úgy született, hogy Hajdú lövése után a labdát a volt egerszegi Kriston segítette a hálóba. Egyszerűen tehetetlen voltam, telibe talált a lövés, a támaszkodó lábamról pedig a gólvonalon túlra jutott a labda - magyarázta el Kriston Attila, mi is történt valójában. A játékos ezzel tulajdonképpen meg is mentette a ZTE-t a vereségtől.
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy ezzel párhuzamosan a zalaiak alárendelt szerepet játszottak a találkozón, jócskán téved. A Paks azt tette, amit tennie kellett, vagyis igyekezett elkerülni a gólt, s bátran kontrázott, a ZTE viszont többet birtokolta a labdát, de csak mezőnyben tudott magának fölényt kiharcolni. Ami a már előbb említett helyzetkihasználást illeti, végül is igazat lehet adni Supka Attilának is, de ezen a helyzeten javítani csak a szakmai stáb és a csapat tud. Hogy miért nem eléggé hatékony a csapat játéka, meglehetősen összetett dolog, ám nyolc forduló után néhány kérdésre kezdünk választ kapni. Ennyi mérkőzés után már senki nem illethet bennünket azzal a váddal, hogy elhamarkodottan mondunk ítéletet, viszont mostanra nagyon úgy tűnik, hogy a nyári új igazolások közül nem mindenki tud segítségére lenni a csapatnak. Meghatározó tudású labdarúgó nem érkezett a kék-fehérekhez, főként a középpálya lyukas , s hogy ne essünk végzetes hibába, azért most itt tegyük hozzá: egyelőre...
A gyenge szereplés persze nem csak az újak hibája, összességében mások formája sem meggyőző, s azt sem igazán értjük, miért nem alakult ki mostanra egy viszonylag stabil együttes. Supka Attila ugyanis meglehetős gyakorisággal változtatja az együttes összeállítását, ami természetesen az ő felelőssége és dolga, hiszen a vezetőedzői teendőknek ez is a része. Kísérletezésnek viszont mégsem lehet nevezni, inkább azon szándéknak, hogy a lehető legjobb megoldást találja meg. A kérdés csupán az, van-e még olyan variáció, amelyet nem lépett meg, s egy másik: mennyivel lehet több az együttesben, mint amit eddig mutatott...?
