A bombagólok mestere
Zalaegerszeg - A labdarúgó NB I-ben szereplő ZTE FC együttese hétfőn három évre leigazolta Horváth Andrást az olasz III. ligában szereplő Gallipoli csapatától.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
A 28 éves középpályás a magyar élvonalban 185 meccset játszott és 25 gól lőtt. A Haladásban és a Sopronban is jeleskedő játékos kétszer magára ölthette a magyar válogatott címeres mezét is. Tegnap a kék-fehérek edzése előtt beszélgettünk vele.
- Szombathelyen születtem és ott is nevelkedtem - kezdte a szimpatikus fiatalember. - Egész korán, 15 évesen felkerültem az NB I-es kerethez. Tizenegy évvel ezelőtt, Mihalecz István vezetése alatt mutatkoztam be az élvonalban. Ezt követően folyamatosan játszottam a legjobbak közt, s ebben az időszakban a védelemben léptem pályára. Nyolc esztendővel ezelőtt volt egy komoly sérülésem, ami megtörte a pályafutásomat, egy évet ki kellett hagynom. Ez után az NB II-es Haladásban fociztam tovább. Hat éve kerültem Sopronba, ahol először kiegészítő szerepet kaptam, majd következett egy felejthetetlen időszak: stabil kezdőember voltam a 2005-ös évben, s ez azért is nagyon emlékezetes marad számomra, mert akkor lettünk Magyar Kupa-győztesek. Érdekesnek mondható ez az időszak azért is, mert addig mindig védő voltam, aztán Csank János egy sorral feljebb tolt: mivel az összjátékban is feltalálom magam, és elég nagy a lövőerőm is, indokolt volt, hogy középpályásként közelebb kerüljek az ellenfél kapujához.
- A későbbiek fényében ez remek meglátás volt.
- Remekül ment a játék, 12 gólt lőttem egy bajnokságban, s madarat lehetett volna fogatni velem. Aztán jött a hidegzuhany, 2007 nyarán megszűnt a Sopron futballcsapata. Menni kellett, s én mindenképp ki akartam magam próbáni egy (bármilyen osztályú) olasz csapatban. Szerencsére sikerült és jól is éreztem magam, bár kevés játéklehetőséget kaptam, mert Itáliában az alacsonyabb osztályokban is rengeteg jó képessű labdarúgó játszik. A csapattársaim biztattak, hogy maradjak, kezdetnek nem volt rossz az évem, főleg úgy, hogy nem tudtam a nyelvet és menedzserem sem volt. Azt ajánlom egyébként minden külföldre igazolónak, hogy az említett két dolog nélkül ne vágjanak neki a légióskodásnak! Nem érzem csalódásnak a kint eltöltött időszakot, de még csak 28 éves vagyok és játszani szeretnék.
- Hogyan került szóba a ZTE FC?
- Már két éve szeretett volna szerződtetni a Zete, s nagyon pozitívan hatottak rám az elnökkel, Nagy Ferenccel folytatott beszélgetések. A hároméves kontraktus alatt szeretnék legalább egy serleget nyerni a csapattal.
- Milyenek az első benyomásai?
- Mindig szerettem Egerszegen játszani, ellenfélként rúgtam itt gólokat akcióból és szabadrúgásból is. Szép a stadion és csodás a közönség, igaz, régen nem nekem szurkoltak, de akkor is lehetett érezni, hogy a publikum imádja és érti a játékot. Most az a legfontosabb, hogy visszanyerjem azt a formámat, amivel Sopronban meghatározó ember voltam. Minél előbb - amint megjönnek a papírjaim - szeretnék a csapatba kerülni és jól is játszani, ismét nagy gólokat lőni. A jelenlegi csapatból Kocsárdit, Waltnert, Mátét, Szamosit és Sipost már ismertem, de egy edzés után úgy érzem, hogy például Davidov is nagyon szimpatikus és jó focista.
