Péter Zoltán ötvenévesen és túl egy szívinfarktuson már nagyon várja az Eb-t
Ezt nem hagyhatta ki
Zalaegerszeg - Az egyetlen zalai labdarúgó, aki részt vett valamely világversenyen (1986-os vb, Mexikó) Péter Zoltán, a ZTE egykori hátvédje. A 28-szoros magyar válogatott az idén ünnepelte 50. születésnapját, majd rögtön ezután átesett egy szívinfarktuson. Szerencsére most már jól van: alig várja, hogy kezdődjön az Európa-bajnokság.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
- Nem lehettek unalmas hetei az utóbbi időszakban. Túl egy hátsófali szívinfraktuson, az ember általában elgondolkodik...
- Március végén ünnepeltem az ötvenedik születésnapomat, rá egy hónapra pedig jött az infarktus. Sajnos nem láthattam az éppen zajló Bajnokok Ligája-mérkőzést, mert feküdnöm kellett, a kórteremben meg nem volt tévé, de a nővérek rendesek voltak, folyamatosan közvetítették, mi történik a pályán. Ezzel csak azt akarom mondani: igazából nem nagyon foglalkoztam vele, hogy akár tragikusabb vége is lehetett volna a szívrohamnak. Ha valami meg van írva, az úgyis bekövetkezik. Egyébként meg nem lett volna szabad infarktust kapnom... Sportoltam, ma is végzek minimális mozgást, már amit a lábam enged, négy éve nem dohányzom, elhízva sem vagyok, úgyhogy az orvosok is csak arra a következtetésre jutottak: valószínűleg öröklési hajlam. Nem ijedtem meg, talán ez is számított, meg jön az Európa-bajnokság, aztán az olimpia, nehogy már ezeket hagyjam ki!
- Mások azért aggódhattak: előbb köszöntötték a születésnapján, aztán a kórházban fogadta őket.
- Az élet már csak ilyen... Egy szűk baráti kör köszöntött fel, a kórházban viszont rengetegen kerestek vagy telefonáltak. Természetesen a régi társak meglátogattak és az egykori, közvetlen kollégák is a klubtól, azonban a ZTE vezetéséből nem na-gyon érdeklődtek, mi is van velem...
- Szóval miért is nem akarta kihagyni az Európa-bajnokságot?
- Azért, mert szerintem nagyon jó torna lesz. A labdarúgás történéseit figyelemmel követem, úgyhogy teljesen képben vagyok. Még a kórházban például fogadást kötöttem arra, hogy a Manchester nyeri meg a Bajnokok Ligáját...
- Itt álljunk meg, és azonnal nevezze meg az Európa-bajnokot!
- Erre most nem merek vállalkozni... Szerintem az biztosan nem fog megtörténni, mint négy éve, amikor a sötét lónak számító görögök nyertek. A nagyágyúk közül végezhet valaki az élen, én olasz vagy francia sikerre tippelek. Azonban van egy titkos favoritom is, mégpedig Horvátország.
- Ellenőrizhetjük, hogy jók-e a megérzései: szombaton éppen a horvátokkal játszik a magyar válogatott felkészülési mérkőzést.
- Láttam a horvátok több meccsét, engem meggyőztek játékukkal. Ahogy követem a nyilatkozatokat, nem csak az én véleményem ez. Amúgy a szombati találkozó számunkra továbbra is presztízsmérkőzés lesz, a horvátoknak pedig még csak felkészülési állomás. Nem itt kell nekik csúcsformában lenni.
- Nézzük tovább, milyen érdekesség akad még az Eb-vel kapcsolatban?
- Először a C-csoportra hívnám fel a figyelmet, amit halálcsoportnak is neveznek, de minden relatív. Igaz, hogy az olasz, francia, holland, román kvartett nagyon erős, de szerintem legalább ennyire kiegyensúlyozott a D-csoport mezőnye is, a spanyolokkal, a svédekkel, a görögökkel és az oroszokkal. Tippelje meg, ebből a négyesből ki jut tovább!
- Nem vállalkozom rá, azt viszont én kérdezném: mi van az oroszokkal?
- Hogyhogy mi van velük? 1960-ban győztek, s ha jól számoltam, ők voltak ott az egyik legtöbbször az Eb-k mezőnyében.
- Azt akartam kérdezni: tényleg jönnek az oroszok?
- Szerintem jönnek. Óriási pénzt fektettek bele a mecénások az ország labdarúgásába, a Zenit az idén megnyerte az UEFA-kupát, ráadásul tele orosz játékossal. Persze egy Eb-n nem biztos, hogy csak ez számít, hiszen itt már nagyon jó csapatok vannak.
- Elemzésben mi magyarok jók vagyunk: például már hallottam, hogy a szezon végén a csapatok játékosai fáradtak lesznek...
- Akkor ez minden világversenyre igaz lenne. Én mindig az elejét, a csoportkört szeretem, mert itt még sokkal bátrabbak a csapatok, ugyanis ha hibáznak, még van javítási lehetőség. Az egyenes kieséses szakaszban viszont már kevésbé. Ez az én tapasztalatom, amivel természetesen lehet vitatkozni. A támadófutball híve vagyok, s egyébként is... A mai labdarúgás már arról szól, ha nálad van a labda, mindenki támadóvá lép elő, ha meg az ellenfélnél, akkor mindenki védő.
- Nem tervezi, hogy a földrajzi közelség miatt élőben is megnéz egy-két mérkőzést? Mégiscsak légióskodott Ausztriában.
- Igen, a Vienna együttesénél játszottam két évet, de nincs már élő kapcsolatom az ottaniakkal. Amúgy meg szeretem tévén nézni a meccseket, nem nagy társaságban, inkább egyedül. Akkor ugyanis csak arra figyelek, amire én akarok és szeretnék, így nyugodtan szukolhatok a kedvenceimnek.
