Madár Gábor a Magyar Labdarúgásért Érdemrend bronz fokozatát vehette át
Szemben a nagyokkal
Zalaegerszeg - Megyénk labdarúgásának egyik legismertebb alakja Madár Gábor, aki már 56 éve játékosként, edzőként, vagy éppen vezetőként szolgálja a sportágat. Munkássága elismeréseként sokadik kitüntetését kapta. A közelmúltban az MLSZ a Magyar Labdarúgásért Érdemérem bronzfokozatát adományozta neki.
Zalaegerszegre 1957 nyarán kerül, a Ruhagyár jogán NB II-es szereplést kiharcoló Zetéhez. Abban az időben igazolták le az akkor még zöld-fehér színekben focizó klubvezetőt Barnát, Belákot, Bölcsföldit, Milleit ést Petriket is. Vagyis nagyon megerősödtek. Volt még egy rövid kitérője a Haladáshoz, aztán 1962-től 1972-ig Egerszegen futballozott. Az utolsó esztendőben a Szeged mögött a 2. helyen feljutottak az élvonalba. Az NB I-ben már nem játszott, vezetőként egyből a mélyvízbe dobták, rábizták a szakosztályt. Kemény munka volt a remeklő újonc ügyeinek intézése, az igazolások szervezése. A stadionépítés gondjaiból, örömeiből is jutott neki. Közben a TF-en diplomázott. A ZMLSZ-nél hosszú időn keresztül a segédedző-képző oszlopos tagja volt a remek pedagógiai érzékkel megáldott szakember.
A futball világában ma is nagyon népszerű Gabi bácsi 1979-ben Kanizsán az Olajbányásznál kezdte az önálló edzősködést. A Bányásznál összesen 8 esztendőt dolgozott. Nagyon szerették, és ő sem titkolja: első nagy sikereinek színhelye volt a dél-zalai város.
- Az első évben harmadik, majd második, aztán bajnok lett a gárda az NB II-ben. Nagy menetelés volt - mondta a mester. - Az osztályozón a Nyíregyházával szemben alul maradtunk. A Bányásszal volt még egy osztályzós csatánk, akkor 11-esekkel a Csepel jutott a legjobbak közé.
- A ZTE-nél jobban sikerültek az osztályozók.
- Ez igaz. Emlékezetes időszak volt, hiszen 1990 és 94 között kétszer is feljutottunk a legjobbak közé. Először a Debrecen, majd a Siófok gárdájának kellett fejet hajtani előttünk.
- Több helyen dolgozott, sok játékossal. Kik voltak a legnehezebb emberek?
- A Zetében Lendvai Miklós és Horváth József meggyőzése nem volt egyszerű feladat. Kanizsán Fuisz Laci is elég makacs volt, ám vele ha megtalálták a hangot, gyorsan beállt a sorba és remekül dolgozott.
- Kik tartoztak a kedvencei közé?
- Abból is volt néhány. Kanizsán Savanyú Istvánt említeném, remek partner volt, de igaz ez Belák Józsefre is. Az egerszegi évek alatt nagyon jó kapcsolat alakult ki több játékossal is. Dobos Sándor mindig mindenben partner volt és nagyon szorgalmas. Jó edző is lett. A kapus Tóth József is a kedvenceim közé tartozott, nagy elszántsága és küzdeni tudása miatt. A kaposvári évekből pedig Deákvári Antalra emlékszem a legszívesebben.
- A fiatalokkal mindig jól kijött.
- Azt tartottam és az a véleményem ma is, meg kell adni nekik a lehetőséget a pályán, bizonyítsák be mire képesek. A 90-es évek elején, Preisinger Sándor, Horváth Attila, Lendvai Miklós is itt bontogatta a szárnyait. Válogatott futballisták lettek. A már említett Tóth József és Németh Tamás is sokra vitte.
- Érdekes története van Szabó II. Zsolttal. - Igen. Egy védőt akartak a vezetőink Körmendről igazolni. Szerveztek is egy edzőmeccset, hogy megnézzük közelről. A dolog vége az lett, hogy egy gyors, ügyesen cselező csatárt néztem ki magamnak. Gondoltam az a fiú, aki a Dobos, Szabó I. , Halápi védelem mellett tud villogni tehetséges lehet. Szabó II. Zsoltot le is igazoltuk, hosszú ideig a ZTE csapatkapitánya is volt.
- Térjünk vissza napjainkra. Most is edzősködik.
- Az utánpótlásképzés a vesszőparipán. Amikor a ZTE mai vezetőivel, Nagy Ferenc elnökkel az élen leültünk beszélgetni, abban maradtunk, hogy a gyerekfutball nagyon fontos és ezen a területen segítsek. Rendszeresen járok diákolimpia mérkőzésekre. A Kanizsa környéki iskolákban is gyakran vendég vagyok, keresem a tehetségeket. Közben pedig a Zeténél óvodáskorú gyerekekkel foglalkozom. Elégedett vagyok. Ötvenhat esztendő tapasztalatával a futball bölcsőjét ringathatom, a legkisebbekkel szerettethetem meg azt a szép játékot, amitől nagyon sokat kaptam és próbálok belőle minél többet visszaadni a fiataloknak.
- Mi a véleménye napjaink magyar futballjáról?
- Nagyon nagy a kapkodás és kevés a következetes munka. Egy-két siker után lángolunk, ha kikapunk, egyből a pincében vagyunk. Tudatosabban kellene dolgozni, elsősorban nem fizikális problémáink vannak, hanem technikailag maradtunk le a világtól. Le kellene tisztázni a dolgokat és gyorsan rögzíteni az elképzeléseket, elvárásokat a jövőről. Napjainkra nagyon igaz Kossuth Lajos mondása: Ne civakodjunk azon mik voltunk, egyesüljünk arra, amik szeretnénk lenni .



iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter






















