Kádár Tamás, a ZTE FC balhátvédje tizenhét évesen NB I-es és külföldi ajánlatokat is kapottAlig két éve még kézilabdázott, mára focistaként a Bolton és a Newcastle is felfigyelt játékára
Egy kiskorú focista nagy dobása
Zalaegerszeg - Már óvodás korában örökmozgó volt, az általános iskolában kézilabdázott, focizott és atletizált is. Idén 17 éves és angol élvonalbeli klubok is szeretnék leigazolni. Szépen indul a Zetében futballozó Kádár Tamás pályafutása.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
- És a futball?
- Nyolcadikasként mindenképpen el akartam jönni Veszprémből, ahol a szüleim ma is élnek. Az edzőim szinte egytől egyik azt mondták, kézilabdáznom kell, szinte egyedül maradtam a foci mellett. De nem bántam meg. Egerszegre pedig úgy kerültem, hogy volt egy torna ahol rajthoz álltunk. Kovács Jenő, az akkori utánpótlás szakágvezető hívott, édesanyámékkal megbeszélték a dolgokat, s végül a Zete focistája és a Ganz SZKI tanulója lettem. Az első pillanatban idősebbek közé kerültem, nyártól pedig a felnőtt keret tagja lettem.
- És a korosztályos válogatottság?
- Nem akarom elhallgatni, hisz nagy dolog, hogy a szakemberek felfigyeltek rám. Mondanom sem kell, hogy a sport került az életem középpontjába, ma már mindent alárendelek neki.
- Milyen a kapcsolat a szülőkkel?
- A legjobb. Édesanyámmal naponta beszélünk. Szinte minden mozdulatomra kiváncsi. Ő is és én is elmesélem ilyenkor a legutóbbi 24 óra főbb eseményeit.
- Mit mondott neki Angliáról?
- Áradoztam, egyszerűen csodás, úgy tudom a Bolton és a Newcastle vezetőinek is tetszett a játékom. Amikor a nyáron Olaszországban voltam próbajátékon, sokat izgultam. Most úgy mentem, szeretném megmutatni mit tudok. Most már a klubok és a menedzserek tárgyalnak. Szeretnék külföldre menni, de megértem a vezetőket is, mindenki jól akar járni. Egyáltalán nem aggódom, mindenki azt mondja, dolgozzak csak tovább és ha töretlenül fejlődök, megvalósulnak a terveim.
- Most néhány nap szabadideje volt az ünnepek előtt. Mihez kezdett vele?
- Bementem az iskolába, tanultam, hiszen félévkor és év végén is számot kell adnom a 11. osztály követelményeiről. Délután pedig a barátnőmmel is volt időm találkozni, aki a Volán korosztályos csapatában kosárlabdázik. Közben persze az angol tanulásra is nagy hangsúlyt kell fektetni. Eddig a német volt a központban.
- Hogy fogadták a csapattársak a nagy túra hírét?
- A klubnál a korosztályombeli, Balázs Zsolt a legjobb barátom, a védelemben pedig Sorin Botis segít sokat a helyezkedések és egy egy megoldás kiválasztásánál. Senkivel sincs bajom, befogadtak, a klub vezetői pedig az elnök Nagy Ferenccel az élen sokat dolgoznak azért, hogy nekem is a lehető legjobb szerződésem legyen.
- Hol tölti a Karácsonyt?
- Egyértelmű, Veszprémben a szüleimnél.
- És jövőre...?
- Ne fussunk ennyire előre, de gondolom arra céloz, hogy Angliában az ünnepek alatt is játszanak. Bár már ott tartanánk! Akkor szerepcsere következik, édesanyámék lesznek az én vendégeim odakinn.
