Prukner László anno lyukasóráiban edzősködött
Korábban soha sem dolgozott Egerszegen, mégis, három héttel ezelőtt Prukner László szinte ismerősként érkezett meg a ZTE FC élvonalbeli labdarúgó csapatának kispadjára. A Kaposvár együttesével éveken át nem csak a bajnokikon, de a felkészülés során is rendszeresen meccseltek a somogyiak a kék-fehérekkel.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Prukner tanár úr igazi, vidéki edző, s erről faggattuk: vajon kikéri-e mindezt magának? Mert talán nem állunk messze az igazságtól, ha leginkább e két dolog ugrik be vele kapcsolatban, hiszen éveken át pedagógusi munkája mellett állt az élvonalbeli Kaposvár élén.
- Távozott a Ferencváros csapatától és nem egészen három héttel később már Egerszegen találta magát. Mégis igazuk van azoknak, akik vidéki srácként emlegetik?
- A megállapítás lehet persze pozitív és degradáló is, de nem foglalkozom vele, mert úgyis mindig magamat adom - válaszolta Prukner László. - Azt gondolom, hogy mindenhol könnyen tudok akklimatizálódni, így volt ez Kaposváron, majd Budapesten és itt, Zalaegerszegen is. Egyébként Dunaújvárosban születtem, pontosabban Sztálinvárosban, s máig ez szerepel a személyi igazolványomban... Tanulmányaim révén Pécsre kerültem, a futball révén Szegeden is megfordultam, majd 1983-ban kerültem Kaposvárra. Futballoztam, de adódott egy állás a patinás Táncsics Mihály Gimnáziumban, amit elfogadtam. Testnevelés-földrajz szakon szereztem főiskolai diplomát, ezt követően egyetemi végzettséget testnevelésből, szakos tanár vagyok, de tartottam előadásokat a Testnevelési Egyetemen, az ELTE-n és Pécsett is és a Pro-licenszes edzőket is oktattam. Huszonöt esztendőn át tanítottam, érdekel a sport elméleti része, de ezt akár egyszerűbben is megfogalmazhatom: szeretek tanítani.
|
- Nem hiányzik életének ez a része most?
- Mindaddig, vagyis 2010-ig, amíg nem lettem az FTC edzője Kaposváron a gimnáziumban rendes óraszámban tanítottam. Ez kemény volt, de a kollégáim segítettek, s utólag is köszönettel tartozom nekik. Reggel mentem órára, aztán úgy volt a beosztásom, hogy következett két lyukasóra, akkor megtartottam a Kaposvár együttesének a délelőtti edzését, majd vissza a gimnáziumba, délután pedig újra edzés. Szóval sokat pörögtem, kell egy kis felfrissülés. Amúgy most is fizetés nélküli szabadságon vagyok, s ezáltal meg van az a fajta biztonságérzetem, hogy nem kellett például az FTC kispadjába sem mindenáron kapaszkodnom.
- Azaz vannak elvei, melyekből nem enged?
- Igen, de nem vagyok makacs. Meg van az a néhány vezérelv, melyet felállítottam magamnak, de ezt már elsütöttem a médiában... Az emberekkel való viszony és viselkedés, a probléma-megoldás a fő motivációm, továbbá bármennyire is üzleti alapú ma már a futball, nem szabad, hogy elveszítse sportjellegét, vagyis, hogy ne emelt fővel lépjünk pályára. Viszont naiv sem vagyok, tudom, hogy a pénz diktatúráját éljük, ám azzal maximálisan nem tudok egyetérteni, hogy akinek pénze van, az mindent megtehet.
- Minden változik, így az edzői szakma is. Előnyt jelent az ön számára, hogy egyben pedagógus is?
- Hogyne, hiszen a pszichológia és a pedagógia nagyon fontos, mert emberekkel foglalkozunk, és ha a komoly edzőket nézzük, nekik mind megvannak ezek a tulajdonságaik. Viszont az utóbbi 20-30 évben megváltozott az edzői szakma is, mert már a tulajdonosi körrel, a médiával, a szurkolókkal való kapcsolat is része ennek. Nagy felelősség hárul az edzőre, például, hogy miként képviseli a klubot a médiában.
- Nehézséget okoz mindez Önnek?
- Összetettebb a feladatunk, mint volt a nagy öregeknek. Az internet szerepe is megnőtt, ma már név nélkül bárki megvádolhat bárkit a fórumokon, aztán jön egy másik, s hogy ne maradjon le, átveszi, hadd ne soroljam... Mindez komolyan megváltoztatta az erkölcsi normákat. Régebben zavartak a rólam szóló beírások, ma már nem olvasom a fórumokat.
- Nézzük, mi fogadta Zalaegerszegen: az, amit korábban várt?
- Mindig őszintén nyilatkozok, most sem szakítok ezzel. A közhiedelem még a régi érában is az volt, hogy a város és a megye is kiáll a zalai futball mellett. Ennek meg volt az eredménye, hiszen az utóbbi tíz esztendő legeredményesebb időszakát produkálta a ZTE, s úgy éreztem, hogy megvan ez a folytonosság, ezért is szerződtem ide. Most viszont azt tapasztalom, hogy nehezebb helyzetben van a klub, az objektív munkakörülmények nem olyanok, mint azt gondoltam. Viszont a látszik a szándék is, hogy változtassunk ezen, persze a lehetőségekhez mérten. Mindez jelenleg egy gyors vélemény a részemről az itt eltöltött rövid idő után, ami persze változhat, de most, a nehéz helyzetben nem érzem azt az összefogást, amint előzőleg reméltem.
- Mi hiányzik? Vidéken nem lehet jó futballt csinálni?
- Dehogynem, hiszen a lokálpatriotizmus sok mindenen átsegít. Sajnos viszont számos klubnál az indentitás-tudatot kiölték a nézőkből, és mindig csak az éppen aktuális állapot szerint értékelnek. Az utóbbi években Magyarországon feljött a vidéki futball, ezért lenne kár, ha a klub itt is elveszítené a társadalmi bázisát. Generációk örökítik át mindezt, s ezért kell a lokálpatriotizmust erősíteni.
Prukner László 1960. november 14-én született Sztálinvárosban. Játékosként a Dunaújvárosi Kohász, a PEAC, a SZEOL AK, a Kaposvár, az osztrák SK Altheim, majd később alacsonyabb osztályú csapatokban futballozott. Edzőként a Kaposvári Rákóczi csapatánál volt utánpótlás és másodedző, majd vezetőedzősége alatt 2003-ban jutott fel az élvonalba a Rákóczi, melyet hét éven át vezetett. 2010-ben az FTC-hez szerződött, 2011. szeptember elsejétől pedig a ZTEFC kispadján ül. Pécsett szerzett tanári diplomát, korábban nős volt, van egy 20 esztendős egyetemista lánya.
Címkék: ZTE FC, riport, kaposvár, edző, Prukner László
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.