Ha Kanizsa felől jönnek a sötét fellegek
Nem is olyan régen egy utazási magazinban olvastam, hogy a Keszthely környékén élő emberek csak úgy emlegetik a lakóhelyüket: „balatoni riviéra”. Én magam ugyan sehol máshol nem találkoztam ezzel a kifejezéssel, de el kell ismerni, hogy különös klímája van a Keszthelyi-öbölnek.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Többször megtörtént már, hogy Fenékpuszta felől érkeztem a városba, és az elkerülő útra vezető elágazás után mintha elvágták volna, már nem esett az eső, az út csontszáraz volt. A hátam mögött továbbra is menthetetlenül zuhogott, miközben a belvárosban nyoma sem volt az esőzésnek. Az is előfordult már, hogy a Keszthelyi- hegység lankái fölött zord felhők gyülekeztek, s csakhamar kiderült, hogy Gyenesdiás és Vonyarcvashegy térségét kiadós zivatar öntözi. Keszthelyen ugyanekkor hét ágra sütött a nap.
Mindezek ismeretében valóban nem túlzás azt mondani, hogy különös szabályszerűségei vannak az időjárásnak errefelé. A sokat látott helybéliek közül például többen úgy tartják, a legnagyobb valószínűséggel akkor lesz eső, ha Kanizsa felől gyülekeznek a sötét fellegek. De ha például Cserszegtomaj fölött cikázó villámokat látni, semmik ok a pánikra, negyven-ötven percnek is el kell telnie ahhoz, hogy Keszthelyre érjen a vihar, ha egyáltalán odaér. A múlt héten mindenütt zuhogott, most újra itt az igazi júliusi kánikula. Aki erre a hétre szervezte a nyaralását, igazán jól időzített, mert most csakugyan a riviérán érezheti magát, ha a Balaton- parti strandokon tölti az idejét.
_k.JPG)
