Könyv jelent meg Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 címmel
Pólya, folyó és nyílvessző
Szombaton a megye napján, az ünnepi rendezvények sorában Zalaváron mutatták be a Zala Megyei Levéltár új kiadványát, a Molnár András igazgató szerkesztette Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 című kötetet. A szerzővel beszélgetve mi is belekukkantottunk.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
|
- Érdemes volt alaposabban feldolgozni a megyei címer történetét - mondja Molnár András, hozzátéve: e pillanatig nincs ennél részletesebb heraldikai kiadványa egyetlen megyének sem. A történész-igazgató siet leszögezni, talán soha még ennyire hosszú köszönetnyilvánítást nem írt egyetlen könyvéhez sem, mivel rengetegen segítették munkáját szerte az országból. Közgyűjtemények, hivatalok sora bocsátotta rendelkezésére a dokumentumait, a különböző korokban használatos címerváltozatokat.
A változatossága valóban meglepő, hiszen a grafikailag viszonylag kevés módosításon átesett címerünk használata sokféle képet mutat, ráadásul többször került viták kereszttüzébe, s ezek közül csak az egyik a legutóbbi, mely a színek körül lángolt fel.
A kutatás egyik legkomolyabb tanulsága az, hogy a címeren látható pólyának fehérnek, azaz ezüstnek kell lennie, mert a heraldikában az a folyók jelképe. Márpedig - amint abban a szakemberek évszázadok óta egyetértenek - a megye címerében látható pólya a Zala folyót jelöli. Ezért aztán a zöld-arany változatból éppen a megye legfontosabb szimbóluma, a névadó folyó hiányzott. (Hogy a pólya kezdettől e folyót jelölte, az is megerősíti, hogy a legelső pecséteken a Zala szót is aláírták.)
A zavart egyébként eredendően az okozhatta, hogy a többi megyével szemben a mi esetünkben nem maradt fenn királyi adománylevél, amely szabályozta volna a címer formáját és színhasználatát.
A címervitákról szót ejtve kiderül, a reformkorban például maga Deák Ferenc is exponálta magát, amikor javaslatára a korábbi latin nyelvű pecsét helyett - királyi engedély nélkül - magyar nyelvűt kezdett használni a megye 1837-ben. Ennek jogosságát az akkori kormányzat évekig vitatta, de a rebellis zalaiak, élükön Deákkal, úgy látták, semmi okuk engedélyt kérni; sőt a régi pecsétnyomót ketté is törték. Miután a király tiltó rendeletet adott ki, s újra a régit kellett használni, az ismét összeforrasztott pecsétnyomón - Deák indítványára, mintegy tiltakozásképpen - meghagyták a törésvonalat, és egészen 1848-ig e hibás pecsétet alkalmazták.
- A két világháború között a címer színeiről lángolt fel a vita - folytatja a kutató. Az első színes címerábrázolás az 1742-es bandériumi zászlón látható, a címer ott zöld-ezüst színezést kapott. Az 1930-as évekbeli fővárosi szakértők ezt tekintették autentikusnak, holott a megye 1929-ben a kék-ezüst színek jóváhagyását kérte a belügyminisztériumtól. Emiatt azután Zala megye 1933 és 1949 között egyaránt, párhuzamosan használta a hivatalossá tett zöld-ezüst és a hagyományos kék-ezüst címert.
Összefoglalva:
- Zala megye címere kerek talpú címerpajzsot mutat
- A címerek közepén futó úgynevezett pólya általában ezüst színű, jelen esetban a Zala folyót jelképezi
- A pólyában jobbról balra repülő nyílvessző látható, ami a folyó folyásirányát jelzi
- Korábban erről azt tartották, hogy a végvári harcok hagyományait idézi
- A címer alapszíne kék, ezt a nem színes változatú pecséteken vízszintes vonalazás fejezte ki
- A korábbi zöld színt jobbról balra, felülről lefele haladó harántvonalazás jelöli a heraldika szabálya szerint
Címkék: könyv, könyvbemutató, Molnár András, Zala megye pecsétje és címere 1550-2010
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.