Turbuly Lilla második regénye, az Üveghold színterét is a bíróságok, ügyvédi irodák kulisszái adják
Legközelebb nem száll holdra
Zalaegerszeg - Nemrégiben látott napvilágot Turbuly Lilla Üveghold című új regénye, az Artemisz Kiadó gondozásában. A mű megszületéséről az egészségügyi főiskola könyvtárában megrendezett esten szólt a szerző.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Turbuly Lilla első regénye, az Eltévedt hold tavaly első díjat nyert egy országos irodalmi tehetségkutató pályázaton, 350 kézirat közül bizonyulva a legjobbnak. Lapunk beszámolt a sikerről, s versrovatunkból is ismerősen csenghet a szerző neve, hiszen rendre felmutatja lírai vénáját.
A Náprádfán gyerekeskedő, Gutorföldéhez és Zalaegerszeghez ezer szállal kötődő bírónő manapság Sopronban dolgozik. Már az Eltévedt holdhoz - ami egy helyét kereső fiatal lány, Lívia lépteit kísérte - is a bíróságok, az igazságszolgáltatás színterei szolgáltak háttérként, s most, az Üvegholdban sem távolodik el az ismert tereptől. Ez alkalommal azonban egy harmincas évei elején járó ügyvéd, Lakos Péter hangján szólal meg, egyes szám első személyben.
Az első könyv után úgy érezte, az életben többé nem fog regényt írni. Inkább egy novellába kezdett, s a 7-8 oldalnyi történettel hónapokig szöszmötölt. Közben azonban valószínűleg megérlelődött már benne a most kézbe vehető dúsabb, szerteágazóbb változat is, hiszen a 200 oldalasra kibomló regény megírása sem tartott tovább, mint magáé a novelláé.
A címadó üveghold egy Muranóban készült ritka dísztárgy, ami egy elvált házaspár perében képezi osztozkodás tárgyát. Ügyvédünk nem csak a színét talányosan változtató, törékeny szépségű üveggömbbe szeret bele némiképp, hanem annak jogos tulajdonosába is, s e bizonytalan kötődéssel még korántsem merítettük ki a kezdetben meglehetősen pragmatikus szemléletű fiatalember nők iránti vonzalmának tárházát. Az ő életét és személyiségének alakulását követhetjük nyomon egy éven át a naplószerűen tagolt, ám inkább belső monológnak ható történetmesélés jóvoltából.
Hogy miért is bújt egy férfi bőrébe?
Mint mondta, kicsit dacból. Bár sejti, ő sem úszhatja meg biztosan a nőírókkal kapcsolatos sztereotípiákat, amelyek érdekes módon szinte sosem merülnek fel szempontként egy férfi szerző esetében, ha művében nemet vált. A hangütéssel, a karakter kimunkálásával sokat bíbelődött. Puhatolta, milyen zenét hallgat egy 30 körüli férfi, milyen a szóhasználata, mennyire nyers vagy érzelmes, mennyi vívódást, önboncolgatást, iróniát, pszichologizáló érzékenységet enged meg magának. Hogy eltalálta-e a megfelelő arányt? Azt majd megítéli az olvasó.
A könyv borítója családi összefogás eredménye. Határidőnaplót ábrázol, ami az ügyvédek fegyvertárának nélkülözhetetlen eleme. A bejegyzések sógora kézírását őrzik, a grafikai, tipográfiai terv unokahúga munkája. S hogy teljes legyen a kör, az Artemisz Kiadóba tavaly ősszel nővére, Turbuly Éva lehelt életet - Rakovszky Zsuzsa írónővel karöltve -, akit sokan ismerhetnek a Zala Megyei Levéltárból.
S hogy min dolgozik manapság? Egy gyerekvers köteten. Az új irányhoz az adta a kezdő lökést, hogy Lackfi János író, szerkesztő felkérte, írjon verseket a Csodaceruza című gyermekirodalmi folyóiratnak. Miután elkészült a négy megrendelt vers, nem tudott leállni, s vagy fél kötetre való opus követte az első fecskéket.
Sok minden foglalkoztatja még, de egy dolgot feltétlenül megígért. Mivel nem szeretné, hogy holdkórosnak véljék, ha újabb regényt ír, annak a címében biztosan nem szerepel majd a változékony égitest neve.
_k.JPG)
