A határ túloldalán, tömegsírban nyugszanak

Az egykor Vas vármegyéhez tartozó, burgenlandi Rohonc - Rechnitz - települést a 19. század elejéig a Dunántúl egyik legtekintélyesebb, központi szerepet betöltő zsidó hitközségének székhelyeként tartották számon. Mára a helyi zsidóság lélekszáma minimálisra csökkent, a nácik által a város határában lemészárolt áldozatokról mégis immár 16 éve rendszeresen megemlékezik a REFUGIUS nevű osztrák civil egyesület.

Így volt ez a múlt vasárnap is, amikor az egyesülettel évről évre szorosabb kapcsolatot ápoló zalaegerszegi zsidó hitközség nevében Siklósi Vilmos és Preisz József emléktáblát avatott a rohonci keresztpajtának nevezett épület falán. Azon a helyen, ahol mintegy 180 magyar - többségében budapesti - zsidó munkaszolgálatos lelte halálát 1945 márciusában.

- Lényegtelen, személy szerint ki jön el a megemlékezésre, az a fontos, hogy legyen, aki fejet hajt az áldozatok előtt - válaszolta Siklósi Vilmos arra a kérdésünkre, hogy a zalaegerszegi zsidó hitközség képviselői miért tartják szívügyüknek a részvételt. Hozzátette: szinte hihetetlen, hogy bár Rohoncon már alig élnek zsidók, mégis ennyi ember ellátogat a megemlékezésre.

A rendezvényen a mészárlás egyik túlélője, a keresztény egyházak képviselői, a bécsi zsidó hitközség főtitkára, valamint Robert Menasse ismert osztrák író mellett beszédet mondott Siklósi Vilmos is, hangsúlyozva: tisztelgés jár a mártíroknak, s mindazoknak, akik fontosnak tartják, hogy soha ne felejtődjön el e borzalom.

Paul Gulda, a REFUGIUS egyesület elnöke érdeklődésünkre elmondta: 1945-ben, a Rohonc térségében húzódó védővonal építésével párhuzamosan több tömegkivégzést is végrehajtottak a nácik, a határ osztrák és magyar oldalán egyaránt. Az itteni áldozatok magas száma azonban az egyik legnagyobb mészárlásra utal.

- A magyar zsidók tömegsírját sajnos a mai napig nem sikerült megtalálni, de jó esély van arra, hogy a közeljövőben ráleljünk a helyére, s ott temetőt alakítsunk ki - jelentette ki Paul Gulda.

A rendezvény szónokai szerint a hallgatás falának áttörése, az emlékezés az egész társadalom kötelessége, nem csak a zsidó közösségeké. Elhangzott: törekvéseik közé tartozik, hogy Európa-szerte dokumentáljanak minden ehhez hasonló öldöklést. A találkozót zsidó énekes ima és koszorúzás zárta, míg egy nappal korábban a témában rendezett konferenciának adott otthont a magyar határhoz közeli osztrák település.