Az agyagpipa mosolya
Érdekes, sőt mulatságos leletek bukkantak elő - fogadnak a szakemberek Zalaváron. Mivel a mulatságos jelző nem túl gyakran fordul elő a régészek szótárában, fokozott érdeklődéssel fordulunk az apró lelet felé.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
- A zalavári vár későközépkori külső árkának alján bukkantunk rá - avat a részletekbe Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze a Várszigeten, ahol nemrégiben kezdődtek meg az idei, öt héten át tartó ásatások. - A lelet a mai felszíntől mindössze 40 centiméterre volt, ami jól érzékelteti, mennyire sérült e lelőhely. Tavaly szintén találtunk több pipát, ám ilyen ép és ilyen mókás ábrázolás most került először a kezünkbe.
|
Az agyagból készült kis pipát készítője megfaragta, majd vékony mázzal vonta be. Elnézve megállapíthatjuk, hogy az 1600-as években mértékkel élvezték a dohányt. A pipa feje ugyanis mai szemmel igen apró, túl sok tömnivaló nem férhetett bele. Ám megtudjuk, pipatológiailag minden rendben van, a forma és a méret is jellemző az adott időszakra. Nem volt magányos a vidor pipafej, számos társával együtt hevert évszázadok óta a várárokban. De miként kerülhettek oda?
- Feltételezzük, hogy a palánk tetején álló őrség, figyelve, közeleg-e ellenség, pipázással múlatta az időt, s néhány csibuk a várárokba poty-tyant - veti fel Ritoók Ágnes.
A zalavári pipaleletek amúgy gazdag formavilágot mutatnak, leggyakoribb a turbános, törökfejes példány, de virágdíszes is akadt.
Mélyebbre hatolva az időben a következő helyszínen a kora Árpád-korba lépünk át.
- Újabb részletek kerültek elő az itt fellelt világi központból - utal a régész a három éve megkezdett munkák folytatására. A feltételezések Kolont, Zala megye legelső, Árpád-kori központját sejtik itt, ám a bizonyosságig még hosszú az út. - A település palánkfalú kerítésének további, hosszabb szakaszait tártuk fel, s minden jel arra utal, hogy a korábban véltnél nagyobb területről van szó. Eddig kemencék, tárolók, kutak, vermek mutatták meg magukat, de arra számítunk, hogy később épületmaradványok is előkerülnek.
|
Uralkodói rezidencia előbukkanására azonban hiába várnánk. A vármegye vagy ispánsági központoknak ugyanis az volt a funkciójuk, hogy ide gyűjtsék a behajtott tizedet, egyéb természetbeni adókat, továbbá a szökött állatokat. No meg a rabokat, ugyanis a börtön elengedhetetlen tartozék a só- és vasraktár, továbbá a közigazgatási hivatal mellett. Utóbbi intézmény későbbi, 12. század végi épületét már meg is találták itt 1985-ben. 10x10 méteres toronyépület fogadta be az ispáni hivatalt, az objektum egy részletének hitelesítő feltárását a jövő héten kezdik meg.
Újabb érdekesség következik, mégpedig az Árpád-kort megelőző időszakból. Egy 9. századi tárolóverem bontása közben emberi csontváz maradványaira bukkantak. Nem is akármilyen pózban. A csontváz ugyanis belesüppedt, szinte beleült a verem földjébe. Hogy is van ez? Mielőtt bárki Columboért kiáltana, s krimit sejtene a háttérben, sietünk tisztázni, a halott egy közeli sírból csúszott át. A tárolóvermet ugyanis laza szerkezetű konyhai hulladékkal töltötték fel, s amikor ez összetömörödött, a talaj súlya a tetem-szomszédot kimozdította vízszintes helyzetéből. Az elvándorolt maradványok már az Árpád-korban is napvilágra kerültek egyszer, mégpedig palánkárok ásása közben. Az akkori buzgólkodók bizonyára alaposan meglepődtek a maradványok láttán, ám ez nem tartotta vissza őket attól, hogy a csontváz koponyáját elvigyék. A fej ugyanis hiányzik. Lám, alig pár négyzetméternyi területen mi minden sűrűsödhet össze a múltból.
|
Szőke Béla Miklós, az MTA Régészeti Intézete tudományos főmunkatársa Karoling-kori kutatásait folytatja a Várszigeten. A napokban fejezték be egy, még tavaly kibontott különleges gödör feltárását, ami több száz Karoling-kori díszkerámiát tartalmazott.
- Fényezett felületű sárga edények maradványait találtuk meg, köztük egészen speciális darabokat is - taglalja. - Előkerült egy parázsborító töredék, amit eredetileg edények, étkek melegítésére használhattak. Csonkakúp alakú kerámiáról van szó, aminek vízszintes tetején megáll az edény. Nagyobb változatai a parázs megőrzését szolgálták, így mentették át másnapra a tüzet. Az áttört, lyukacsos paláston át oxigénhez jutott a parázs, ám a szikrák belül maradtak, így nem kellett tartani a ház leégésétől.
A Várszigeten eddig mintegy 4 ezer darab került elő csak ebből a díszkerámia fajtából, ami nemcsak a Kárpát-medencében volt használatos, hanem már korábban a mediterrán térségben is. A díszedények Itália és Görögország itt megforduló kereskedői, kézművesei, papjai által kerülhettek ide.
Az elkövetkező hetekben a Hadrianus zarándoktemplomhoz, illetve a Karoling-kori (9. század) Mária templomhoz tartozó temető sírjait tárják fel a régészek.
- 1
- 2
- 3
- | következő »
Címkék: agyag, ásatás, zalavár
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.