ZTE futballakadémia: úri passzió vagy pallérozás?
Akad, aki cseppet sem hízelgően csak "futballistagyárnak" tartja, mégis van, amiben egyetértés mutatkozik: futballakadémiát létesíteni és fenntartani nem egyszerűen úri passzió. Most már van Zalaegerszegen is.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
- Bekapcsolódtam ebbe a folyamatba, hiszen májusban neveztek ki. A kiválasztás arra az időpontra megtörtént, a klub öt kollégiumi szobát saját költségen újíttatott fel.
|
Közbevetjük: nincs-e túlmisztifikálva az akadémiák jelentősége a futballjövő szempontjából, mert szinte csakis ebben a formában látják az előrelépés lehetőségét.
- De igen, mint oly sok mindent nálunk, ezt is kissé túlértékeljük - vágja rá Kereki Zoltán. - Azonban gyorsan szögezzük le: szükség van rájuk! Eleve jobb labdarúgó lehet az, aki jobb körülmények között dolgozik, de először értékes embereket kell nevelnünk! Megfelelő tanulmányi eredmény szükséges a sportolás mellett az akadémistának is, mert én nem ígérhetem meg sem a szülőnek, sem a gyereknek, hogy válogatott futballista lesz, amiből aztán meg tud majd élni. Megvetem azokat a szakembereket, akik nem mondják el nyíltan, ki mire viheti tehetségével a sportban, majd aztán 20 évesen a játékos úgy érzi, éveken át becsapták...
A befogadó tanintézmény vezetője, Rozmán Sándor igazán autentikus személynek számít a kérdésben. A sport mindig is közel állt hozzá, és ő igazgatja a Deák-Széchenyi SZKI-t. Azt mondja, fontos, hogy egyetértsenek a célok tekintetében a klubbal.
- Ha valakinek kételyei támadnának: azért, mert sportolókról van szó, nem lehet kivételt tenni velük - említi az igazgató. - Másfelől ezeknek a gyerekeknek minden percük be van osztva és nagyon intenzív a napi programjuk. Az első két tanórát követi a délelőtti edzés, majd ebéd, utána három újabb tanóra következik. A délutáni tréning után a vacsora és a kollégiumi tanulás zárja a napot, ami valljuk be, egy felnőttnek is komoly terhelést jelentene. Tapasztalat már van, egy diák elköszönt tőlünk, mert nem bírta ezt. Noha szakközépiskola a miénk, az akadémisták négyéves gimnáziumi képzésben részesülnek. Ez számunkra is új kihívást jelentett, ezért a tanárokat úgy próbáltam kiválasztani, hogy a sport is közel álljon hozzájuk. Módszertani kérdés is, hiszen itt a tanórának kell talán intenzívebbnek lennie a megszokottól. Fontos, hogy ismerjük egymást, ezért tartottunk nemrég közös összejövetelt, amin a tapasztalatokat összegeztük.
Ekkor kapcsolódik a beszélgetésbe Sümegi László, a Városi Középiskolai Kollégiumok vezetője. Azt mondja, megbeszélték, melyek a pozitív és a negatív tapasztalatok, mert számukra az is fontos, hogy a gyerekek érezzék: partnerként kezelik őket.
- A többi kollégistával egy épületben laknak ezek a fiúk, s bár külön szobákban, mégsincsenek elzárva a többiektől - teszi hozzá Sümegi László. - Ami jó, mert találkoznak másokkal, és ez segíti a jellemfejlődésüket. Az elhelyezésen persze mindig lehet javítani, az egyik szülő például jelezte, hogy kevés a fogas, hiszen a fiúknak a szerelésüket is ki kell pakolniuk. Jogos volt a kifogás, így szereltettünk fel újabbakat. Nehezebb is az ő dolguk, mint egy átlag kollégistának és nagyon erős motiváció szükséges részükről, hogy megfeleljenek a követelményeknek.
Rozmán Sándor és Kereki Zoltán lényegesnek érzi, amit Sümegi László említett: az akadémistákat nem lehet elzárni a külvilágtól . Bevonják őket az iskolai programokba, ezzel is a közösségi élet fontosságát hangsúlyozva.
A kör nem lenne teljes, ha magukat a fiatalokat ne látogattuk volna meg. Noha az osztályban egy csapatot alkotnak , a pályán két korosztályban gyakorolnak. A 15 éveseket az akadémia szakmai vezetője Kovács László, míg a 16 éveseket Kámán Attila irányítja a segítőkkel együtt. Épp edzésre készül a társaság, s mielőtt még hozzálátnak a munkához kérdeztük: megérte akadémistának állni? A legbeszédesebbnek az a Reizer Bence tűnik, aki Szekszárdról érkezett.
- Egy korábbi beiskolázás révén kerültem a ZTE-hez, de csak szeptembertől vagyok akadémista - árulja el. - Sokkal jobb ez így, a fejlődésünk felgyorsult, s mindegyikünknek az a célja, hogy jó futballista legyen. Feszesek a napjaink, de így legalább nem jut idő a siránkozásra...
A szombathelyi Marton Zoltán megjárta már a felcsúti Puskás-akadémiát is:
- Az elején akadnak nehézségek, de jó kis csapat jött össze - szól a közösségről, s akkor nézzük, mennyiben más itt, mint volt Felcsúton. - Egy sérülés miatt átmenetileg ki kellett hagynom, aztán már én sem szerettem volna ott maradni. Sokkal zártabb volt minden, s ha éppen nem fociztunk, akkor is a futballról volt szó... Bár itt nem annyira jók a körülmények, de ha az embert valami bántja, akkor sem kell magába fordulnia.
A fejlődésről beszél Kovács Mátyás, aki a zalai vonalat erősíti: Lentiből érkezett.
- Érdemes volt idejönnöm, bár sok a munka, de érzem, hogy egyre jobb leszek. Három kilogrammot felszedtem, ám olyan, mintha mégis vékonyabb lennék - említi talányosan, de nincs ebben semmi trükk : ő is izmosodik...
- Minden oké, csak a reggeli, az szinte mindig ugyanaz... De nem panaszkodunk, s bár feszes a program, ám tudtuk, hogy mit választunk - jegyzi meg végül a Kahn-nak becézett Kalmár Adrián Győrből, aki így nyilvánvalóan a kapus...
Azért a srácok még megjegyzik: az iskolában vannak lányok is, és ez az a pont, amikor érezhetően felszabadulttá válik a hangulat. Jól is van így...
Címkék: Zalaegerszeg, sport, zte labdarúgó akadémia
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.