2009.02.14.
A hontalan Ricsike
Alig tizenhat hónapos a fiúcska, de ha jól tudna beszélni, akár három néven is bemutatkozhatna. Mi több, eddigi rövid élete során volt már magyar és ismeretlen állampolgárságú, néhány napja pedig románná vált.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Ács Károly kétértelmű mosoly kíséretében mutat a fotel lábánál önfeledten játszó lurkóra: - A kisfiam: Ács Richárd Károly, illetve Dorsonczki Richárd Károly, de mondhatnám azt is, hogy Szolga-Géczi Richárd Károly.Hogy a manóba lesz egy aprócska kisfiúnak máris három neve? Ricsike kálváriája igazából már a születése előtt megkezdődött. Történt, hogy a kamionsofőrként Romániában járó Ács Károly egyik útján megismerkedett a magyar nemzetiségű, román állampolgárságú, férjétől éppen válófélben lévő fiatalasszonnyal, Dorsonczki Évával. A kezdeti beszélgetésekből nagy szerelem kerekedett, s a pár hamarosan megállapodott abban: életüket immár együtt, Magyarországon kívánják folytatni. Az akkoriban Madarason élő Éva összepakolta holmiját, és párjával Nagykanizsára utaztak. Nem sokkal később a férfit örömhírrel fogadta újdonsült párja: nőgyógyásznál járt, aki megerősítette, hogy babát vár.
- Majd kiugrottam a bőrömből, annyira örültem. Nem is sejtettem, hogy mekkora hercehurca vár ránk - emlékezik az édesapa. - A szó szoros értelmében Canossát járattak velünk a hivatalok. Az első akadályba akkor ütköztünk, amikor szerettünk volna összeházasodni. Kiderült, hogy már az sem egyszerű, egy tanúsítványt kell hozzá beszereznie Romániából, hogy a saját állama szerinti jog alapján házasságot köthet. A letelepedéshez pedig bizonyítania kellett volna, hogy biztosított a magyarországi megélhetése.
A fiatal pár ördögi körbe került. Be akarták szerezni Éva taj-kártyáját, ám annak kiállítását adókártyához kötötte a hivatal. Az adókártya kiadásának feltételeként lakcímkártyát kértek tőle - nem nehéz kitalálni: ez utóbbihoz letelepedési engedély kellett volna, melyet éppen az előbbi papírok hiánya miatt megtagadtak. Közben Károly a születendő gyermeke útját igyekezett egyengetni: 2007 májusában bement a nagykanizsai gyámhivatalba, hogy apasági nyilatkozatot tegyen, és nevére vegye a leendő csecsemőt. Akkor erre nem kerülhetett sor, ehelyett kisvártatva kiderült, egy jogszabály szinte falat emel a szándékaikkal szemben.
- Na, még csak ekkor kezdődött az igazi haddelhadd! - sóhajtott fel az édesapa, aki 2007. szeptember 15-én a Kanizsai Dorottya Kórházban végre magához ölelhette egészséges, 2850 grammal megszületett kisfiát. - Az orvos rámnézett, és megkérdezte, mi lesz a pici neve. Mondom: Ács, és apasági nyilatkozatot szeretnék tenni. Erre ő nagy szemeket meresztett: Ember, akkor most van egy kis baj! Nem kicsi lett.
Nagyon sokan nincsenek azzal tisztában - Károlyhoz és Évához hasonlóan -, hogy a családi jogállásról szóló törvény értelmében a gyermek apjának azt a személyt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzástól a születésig, vagy legalább ezen idő egy része alatt házassági kötelékben állt, függetlenül attól, hogy a házasságot esetleg ezen idő alatt a bíróság jogerősen felbontotta. A jogszabály a vélelmezett fogamzási időt a születéstől visszafelé számolva minimum 182, maximum 300 napban határozza meg.
- Sajnos az Éva válásáról szóló ítélet jogerőre emelkedése és Ricsike születése között nem telt el 300 nap, így közölték velem, hogy a hivatalos apja után Szolga-Géczi vezetéknevet kap a fiam, ráadásul emiatt, bár az orvos magyarnak írta be őt, ismeretlen állampolgárságúként került az anyakönyvbe - folytatta Károly. - Nem számított, hogy már jóval régebb óta abszolút külön élt Éva és a volt férje, a törvényt nem érdekli az igazság. Az sem volt érdekes, hogy Magyarországon született, vér szerinti szülei magyar nemzetiségűek, s mindketten azt szeretnék, hogy magyar állampolgár legyen.
A kisfiúnak máig nincs semmilyen hivatalos papírja, így például taj-kártyája sem - márpedig közismert, hogy annak hiányában milyen drágán kell beszerezni a pici gyerekek esetében oly gyakran szükségessé váló gyógyszereket. A sánci városrészben élő fiatal pár gyermekének ügye Budapestre, az V. kerületi gyámhivatalba került - a törvény értelmében hozzájuk tartoznak a hasonló esetek. Ezen hatóság megkeresésére - Károly szerint egyértelműen Évával szembeni bosszúból - a hivatalos apa Romániából úgy nyilatkozott: övé a kisfiú.
- Mindennek eredményeként a magyarnak született, majd ismeretlen állampolgárságúvá vált Ricsikémet a budapesti román nagykövetségen Románia állampolgáraként jegyezték be a múlt héten, napra pontosan 24 hónappal azután, hogy megkezdtem a harcomat azért, hogy a nevemre vehessem és magyar állampolgár legyen - folytatta keserű hangon Károly. - Közölték velünk azt is, hogy a gyereknek, pontosabban az ő nevében a román gyámhivatalnak - Éva mint anya ezt nem teheti meg - kell majd egy pert indítania, hogy tisztázódjon, ki is az apja. Mindez persze idő, idő és idő - és addig Ricsike itt él, mindenfajta papírok nélkül.
A fővárosi, V. kerületi gyámhivatal vezetője kérdéseinkre megtagadta a válaszadást, mondván: egyedi esetekről nem nyilatkozhatnak. Gyámügyes szakemberekkel beszélve azonban megtudtuk: Ricsike apasági kálváriáját ugyan szinte lehetetlen leegyszerűsíteni, annyira összekuszálódtak a szálak, ám a kisfiú helyzetén javíthat, ha Éva és Károly megkeresik a nyugat-dunántúli régió győri idegenrendészeti hatóságát, és kérik a gyermek státusának rendezését.
_k.jpg)
_k.JPG)
_k.jpg)
