Dobozstop: bevásárlás és más semmi...
A vásárlóknak abba a kategóriájába tartozom, melynek tagjai sehogy sem tudnak rendesen bepakolni a bevásárlókocsiba.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Persze emögött – mintegy magamat védendő – az is ott áll, hogy a pénztáros kisasszony sokkal gyorsabban olvassa le a kódokat, s továbbítja az árut a kassza és a pici kis lejtőn keresztül a csomagolóba (ezer bocsánat, ha a kereskedelem technikai segédberendezéseinek nem ösmerem a nevét).
Itt kezdődik a kalamajka, mert a tojás, a paradicsom, meg a sajt biztosan alulra kerül, tetejére a konzervdobozok, a liszt meg a mosószer. Csak győzzek kapkodni!
Igyekezni pedig illik, mert egy-egy szúrós szemű vásárlótárs – hja kérem, ilyen időket élünk! – morgósra veszi a figurát.
Nos, az ilyen eseményeket áthidalandó vált szokásommá a doboz elkunyerálása. A gondolák (csak eszembe jutott egy bolti kifejezés!), hűtőpultok között mindig akad valaki, aki feltölti azokat egy-egy dobozból. Ezekből a tetszetősebbet – méret, szaghatás és külcsín alapján – kiválasztván (fölbecsülve a vásárolt áru mennyiségét) elhelyezem a kocsi alulsó részére (oda, ahol a sípcsontot folyamatosan kopogtató fémkeret lelhető fel).
Az árufeltöltő eközben örvend, mert nem kell szétpolitechnikázni a kemény dobozt, én nemkülönben, mert tudom, hogy ha ebbe pakolok a pénztárnál, akkor az egy tudatos, átgondolt munkafolyamat lesz: nem sajtolok eggyé három terméket, hanem „slichtölök” katonásan. Az autó csomagtartójában sem kezd így az áru szabadtáncot a kanyarokban és a fékezésénél.
A minap azonban az egyik nagyáruházban közölték: doboz nincs többé, mert a főnökség megtiltotta.
Elkeseredésem azonban szentségelés helyett józan gondolkodásra sarkallt. Mert: ha elhozom a dobozt, kevesebb lesz a szemét az üzletben. Otthon én is el tudom benne helyezni a gyerekjátékot, s ha végképp nem kell már – környezettudatos lettem ám! –, hát elviszem egy szelektív szigetre. Továbbá: ha nejlonszatyrot (bevásárlótáskának is hívják) veszek, az nem jó, mert az első kanyarban kiborul belőle minden, s a hulladékban csak gondot okoz.
Nem szeretek amerikai filmekkel példálózni (nem is nagyon lehet), de azokban egy-egy áruházi jelenetnél bizony papírzacskóba vagy dobozba pakolják az árut. Sőt: sok helyen Európa-szerte a kijárat előtt ott sorakoznak az üres dobozok, hadd pakoljon azokba a vásárló.
Itt meg bevezetik a dobozstopot? Újabb lépcsőfok a romlás felé…
Beküldte: Zatkalik András
Címkék: olvasói levél, bevásárlás, dobozstop
_k.JPG)
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.