Zsíros kenyér a hónap végére
Meghökkentő takarékoskodások! Ha kiürül a családi kassza
Ahogy megszokott jelenség a hipermarketekben tömött kosarakkal közlekedő vásárlók látványa, úgy találkozhatunk a forintokat számláló, szinte üres szatyrokkal távozó emberekkel is. A pénztárcákban kutatva kiderül: a többség ott spórol, ahol tud.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
60 hozzászolás
- A legolcsóbb tejet és kenyeret vásároljuk, természetesen nagy kiszerelésben. A nagybevásárlást kéthetente ejtjük meg, csak a legszükségesebbeket tesszük a kosárba, de így is 20-25 ezer forintot hagyunk a kasszánál. Nem csoda, hiszen nálunk minden nagy tételben fogy - mondta Hajdúné Matolcsi Andrea.
Hétvégenként 6-7 kiló kenyér és a kiló párizsi náluk a minimum, a ház harminchét esztendős asszonyának tehát gondosan be kell osztania a kosztpénzt. A három lány- és a három fiúgyermek után ugyanis családi pótlékként havonta összesen 121 ezer forint kerül a kasszába, az apuka minimálbérért dolgozik.
- Van ugyan kecskénk, igaz, tejet még nem ad, de háromhavonta veszünk disznót, így jócskán tudunk faragni az étkezéssel kapcsolatos költségeinkből. Nagyon kiszámolunk mindent, ennek ellenére a váratlan kiadások nemegyszer felborítják az elképzeléseinket. Ezért aztán ritkán futja arra, hogy belecsempészhessünk a gyermekek életébe egy-egy kirándulással egybekötött gyorséttermi látogatást.
|
Két kisgyermeket nevel Töreki Sándor és felesége, Zsuzsa. Mint mondják, nagy bajban lennének, ha nem kapnának állandó segítséget. Szerencséjükre azonban a falun élő nagyszülők gondoskodnak a levesbe illetve sütőbe való húsról, így arra egyáltalán nem kell költeniük. Ahogy zöldségre és tojásra sem. Az bizony alaposan megdobná a költségeket, pedig így sem könnyű gazdálkodni, hiszen csak az egyik családtag keres.
- Még egy évig gyesen vagyok, ez 25 ezer forint bevételt jelent csupán havonta - mondta a feleség. - A férjem biztosítja a fix jövedelmet. Igaz, a válság miatt korábban hat órára csökkentették a munkaidejét, de már visszatért a régi rend. Nehéz volt átvészelni. Az egyik kislányunk négy-, a másik kétéves, a picinek még pelenka is kell. Arra figyelünk, hogy friss gyümölcs és joghurt mindig legyen itthon. A kisebb bevásárlásokat a közeli élelmiszerboltban intézem. Szinte csak kenyeret, szalámit, joghurtot veszek, de máris egy ezresnél járok. Persze nem maradnak el a nagybevásárlások sem. A hipermarketben 2-3 hetente veszünk nagyobb tételben ásványvizet, tejet, lisztet és hasonlókat. Alkalmanként 13-15 ezer forintot hagyunk ott. Minden esetben a középáras termékeket választom, mivel a drágát nem tudjuk megfizetni, a legolcsóbban pedig nem bízunk. Gyümölcslevet ritkán veszünk, inkább facsarok a gyerekeknek narancsból, a hal viszont luxus. Nem is értem, hogy jönnek ki pénzükből azok, akik egyedül nevelnek gyermeket. Sokszor még mi is rászorulunk arra, hogy a szülők pénzzel is támogassanak bennünket, mert váratlan kiadás jelentkezik, vagy betegség üti fel a fejét a gyerekek között. És akkor még hol marad a ruházkodás és az autó fenntartása...
|
Mázsa Orsolya és Bányai Csaba pedagógus, hetente többször járnak nagyobb szupermarketekbe vásárolni:
- A szüleinknek, a tágabb családnak is mi szoktunk vásárolni. Így mindent nagyobb tételben, gazdaságosabban tudunk beszerezni. Sajnos a közalkalmazotti fizetésből nehezen jövünk ki, figyelnünk kell, hogy a hónap végéig elég legyen a pénz.
|
Akadnak olyanok is, akik folyamatos és olykor meghökkentő mértékű spórolásra vannak ítélve. Ők a nyugdíjasok, akik párban talán jobban be tudják osztani pénzüket, de az egyedülállóknak nem kis kihívást jelent a kassza kezelése. Lánci Mária például 68800 forint nyugdíjat kap, ebből fizeti a rezsit és a nem is kis mennyiségű gyógyszerét. Télen a fűtés sem olcsó, és nagyot nevet, mikor megkérdem, mikor vásárolt utoljára déligyümölcsöt:
- Hát mondjam azt, hogy már az idejét sem tudom? Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is eszem. Mivel már nem nagyon tudok mozogni, hozatom az ebédet, és ehhez kapok néha almát vagy banánt. Havonta kilencezer forint, de hétköznap legalább főtt ételhez jutok. Mert arra szükség van. Nincsenek rokonaim, néha a felső szomszédom vagy néhány szinte idegen ember segít ezzel-azzal, a napi tejet és kenyeret pedig a gondozóm veszi meg. Nem titok, alig tudok kijönni a nyugdíjból. A hónap vége felé már sokszor üres vagy zsíros kenyeret eszem, és teát iszom hozzá. Szomorú, hogy a döntéshozók talán nem is gondolják, milyen a helyzetünk. Hogy a mi korunkban mennyi pénzt kell gyógyszerre költenünk. Sok dolgot nem is szabadna megennünk. De mégis muszáj, mert másra nem futja.
Címkék: család, pénz, fizetés, szegény, spórol, kassza, ennivaló, bevásárlás, hónap vége
- tm |
- 2010 03 11 |
- 09:21
tamás és marci nevű férgese már ácsolja saját maguknak a bitófát, mentsük meg lelküket, még lehet rajtuk segíteni,
- Peti |
- 2010 03 10 |
- 22:26
Az anyád:szépnapot az anyádnak.üdvözlettel....
- Tamás |
- 2010 03 10 |
- 20:46
Peti! te mit olvasol osztrák 3-at Olvasd végig és talán megérte!
- .- |
- 2010 03 10 |
- 20:03
Petike
Az anyád!
- Peti |
- 2010 03 10 |
- 17:48
Tisztelt: Tamás te vagy,és vagytok az ország patkányai titeket kéne irtani aki így vélekedik, az ilyen helyzetbe került embereken.Akik nem tehetnek a sorsukról, rajtatok kellene ketdeni az akasztást.
_k.JPG)
Hozzászólások »
Eddig összesen 60 hozzászólás érkezett, melyek közül a legfrissebbek: