Mintegy 360 millió forintba kerülne az antiszegregációs program
Körút a gettókban
Nagykanizsa - Antiszegregációs programot dolgozott ki a dél-zalai város önkormányzata és a helyi cigány kisebbségi önkormányzat. A városban négy gettót tartanak számon, ezeket szeretnék felszámolni.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Bár a szegregáció szempontjából más megyei jogú városokhoz képest Nagykanizsának kedvező a helyzete, a városvezetés mégis elkötelezte magát az elkülönüléshez vezető folyamatok megállítása mellett. Mindezt írásban is lefektette a közgyűlés, amely nemrég antiszegregációs tervet fogadott el.
Négy gettószerű képződményt azonosítottak be: a Csengery utca 117. szám alatti övezetet, a Szepetneki utca végén 15-20 családi házból álló területet, a Kismező utcát, illetve a Dózsa György utca 73-75. szám alatti hatalmas lakótömböt, a hírhedt Citromszigetet. Körutunkat a Csengery utcában kezdtük.Elkeseredett férfi fogadott bennünket, no meg kormos fadarabok halma, melyben két kisgyerek matatott. Az engedély nélkül összeeszkábált három faputri egyikét tűz pusztította érkezésünk előtt.
- Szerencsére nem fújt a szél, ezért nem terjedtek át a lángok a többi kalyibára - dühöngött Bogdán Tamás, a szomszédos putri lakója. - Sejtjük, hogy ki gyújtogatott, régóta küzdünk egy személlyel, akinek nem tetszik az ittlétünk. Mintha jószántunkból jöttünk volna! A szegénység, a nyomorúság űzött idáig.Bogdán Tamás elmondta: nyolc évvel ezelőtt, alig egy nap alatt alakította ki lakhelyét építkezésről maradt anyagokból. Innen jár dolgozni, s minden vágya egy kicsiny, de vezetékes vízzel és villannyal ellátott téglahelyiség, amit méltán nevezhetne otthonnak.- Nem hallottam még azt a szót, hogy szegregáció, de ha valami jó történne, azt nem bánnám - válaszolta, mikor arról érdeklődtünk, mit szól a város antiszegregációs tervéhez. Hozzátette: mindannyian örülnének, ha a város a segítségükre sietne.
A következő állomásunk Kiskanizsa széle. A Szepetneki utca végén a 90-es évek közepén önkormányzati segítséggel épített otthont számos család; köztük voltak Kolompárék is.
- A ház jó állapotban van, de télen majdnem megfagytunk, mert nem volt miből tüzelőt venni - panaszkodott Kolompár Imréné. - Mind szegény emberek vagyunk, akik itt élünk, jómagam például havi 52 ezer forintos nyugdíjból tengődöm. Pedig 28 évet és 8 hónapot húztamle a városgazdálkodásnál, télen-nyáron folyamatosan dolgozva.Az idős asszony nem értette, miről van szó, amikor a szegregációról kérdeztük, s visszakérdezett: Kitől hallottam volna, mi az a szegregáció, mikor még iskolába sem jártam?
Arról ellenben lelkesen beszélt, hogy paprikás krumplit főzött ebédre, mert az a szegény emberek eledele . Szívesen megmutatta a házát is, nem titkolva: azon több javítanivaló is akad. Körülnézve pedig meggyőződhettünk arról is, hogy a többi háznál szintén volna tennivaló, néhányat közülük még be sem vakoltak.
Körutunk a Kismező utcában folytatódott. A területet 8 család, mintegy 35 ember lakja, házaik nem túl rossz állapotúak, ám az itt élők munkanélküliséggel küzdenek.
- Valamikor jómódú volt a családunk - hallottuk Kőváriéktól. - Most már nyomai sincsenek az egykori vagyonnak, inkább segítségre lenne szükségünk. Rendbe kellene hozni az ajtókat, a tűzifa vásárlásához is kértünk segélyt, de nem kaptunk. Talán ha írnánk a miniszternek, akkor észrevennék a nyomorunkat. Sajnos a munkát kínáló helyeken is éreztetik velünk: tudják, honnan jöttünk - és ha senki más nem jelentkezik, akkor is azt mondják, betelt az állás.
A velünk tartó Teleki László, a nagykanizsai cigány kisebbségi önkormányzat elnöke az antiszegregációs terv végrehajtásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a Csengery utcai telepen lakók esetében állami támogatás nélkül nem lehet eredményt elérni, a kezdeti lépések megtételében segíteni kell a szerencsétlen sorsú embereket. Ugyanakkor leszögezte: nem jacuzzival felszerelt palotákhoz, hanem jól funkcionáló, a munkába járáshoz szükséges feltételeket biztosító lakásokhoz kellene juttatni az érintetteket - hasonlóan a 60-as években országosan meghirdetett, csökkentett értékű lakásépítési programhoz.
- Nem egyszerű a feladat, hiszen el kell készíteni a családok szociológiai térképét, fel kell mérni az igényeket, és a lehető legjobb döntéseket meghozni - magyarázta Teleki László. - A Szepetneki utca végén lakókat munkahelyhez kell juttatnunk, az idősek számára pedig teljessé kell tenni a szociális ellátórendszert. A Kismező utcában a lakhatási feltételeket javítanánk, hisz a jelenlegi állapotok között nem lehet igényesen felkészülni a munkahely, az iskola elvárásaira.
Körutunkat a Citromszigeten fejeztük be - megjelenésünk meglepetésszerűen borzolta fel az épületkomplexumban lakók kedélyét, pillanatok alatt hadonászó, vitatkozó emberek vettek bennünket körül.
- Az egészet fel kellene robbantani - mutatott körbe Horváth Józsefné. - Ez a hely csak arra jó, hogy itt összegyűjtik a cigányokat, egyetlen magyar családot sem raknak ide. Arról beszélnek, hogy tanuljunk együtt élni a többségi társadalommal, illeszkedjünk be, de elkülönítenek bennünket, mint holmi leprásokat.
A körénk sereglő roma férfiak és nők egymás szavába vágva sorolták problémáikat. Olyan is akadt köztük, aki Teleki Lászlót tette felelőssé a citromszigeti életkörülményekért. Egy másik férfi arra mutatott rá, hogy amíg a cigányság százfelé húz , addig nem remélheti helyzetének javulását. Egy lakó arra kért bennünket, hogy az ÁNTSZ figyelmét hívjuk fel a Citromszigeten uralkodó állapotokra - ám mint mondta, nem is reméli, hogy a kényes orrú illetékesek valaha is kijönnének a helyszínre, meggyőződni a valóságról. Többen a város vezetőit szidták, mondván: a választások óta a polgármester, az alpolgármester, de még a területileg illetékes önkormányzati képviselőjük sem tért be a Citromszigetre.
- Régóta tudjuk, hogy a Dózsa 73-75. városunk sajátságosan elkülönült része, ide szorultak a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb családok, a felhalmozódott problémák megoldása óriási erőfeszítéseket követel - jelezte Teleki László, aki a minap kapott felkérést miniszterelnöki megbízottként a kormány romaügyi stratégiájának koordinálására, és ezen pozíciójában hatékonyan tudja segíteni a kanizsai antiszegregációs program megvalósulását is. - Igazat adok annak, aki azt mondta, hogy be kell fejezni az eddigi gyakorlatot, mostantól ne csak cigányokat költöztessenek ide. Gond azonban, hogy bármit szeretnénk tenni, nagyon komoly összegbe kerül - tehát mindenképpen szükség van központi pénzügyi források megnyitására.
A nagykanizsai önkormányzat a szegregációs problémákat komplex program keretében kívánja megoldani. Ennek során infrastrukturális beruházásokba fognának, képzéseket indítanának be, illetve felállítanának egy oktatási, felnőttképzési és tanácsadó esélyegyenlőségi központot is. Mindez azonban tetemes összegbe, legalább 360 millió forintba kerül - no és persze több esztendőbe, hiszen a problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani.
