„Ha valami jó történne, azt nem bánnám”
Bár más megyei jogú városokhoz képest Nagykanizsán a szegregáció szempontjából kedvezőnek mondható a helyzet, a város mégis elkötelezett az elkülönüléshez vezető folyamatok megállítása mellett, s ennek jegyében a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal közösen anti-szegregációs programot dolgoztak ki.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
A program a városban számon tartott négy gettószerű képződmény megszűntetést célozza. A minap látogatást tettünk az ominózus helyszíneken, s megkérdeztük a lakókat, mit szólnak a tervekhez.
- Nem hallottam még azt a szót, hogy szegregáció, de ha valami jó történne, azt nem bánnám - válaszolta Bogdán Tamás, a Csengery utca egyik putrijának lakója, mikor a város tervéről kérdeztük. A Csengery utca nyomorából utunk Kiskanizsa szélére, a Szepetneki utca végére vezetett, ahol a 90-es évek közepén önkormányzati segítséggel épített otthont számos család. A házak javításra szorulnak, elkél a segítség itt is, csakúgy mint a Kismező utcában, ahol 8 család, mintegy 35 ember lakja a területet, s az itt élők legfőbb gondja a munkalehetőség hiánya.
- Arról beszélnek, hogy tanuljunk együtt élni a többségi társadalommal, illeszkedjünk be, de elkülönítenek bennünket, mint holmi leprásokat - ezt már Horváth Józsefnétől halljuk utolsó állomásunkon, a Citromszigeten, ahol a körénk sereglő roma férfiak és nők egymás szavába vágva sorolták problémáikat.
Hogy milyen megoldásokat lát a helyzet javítására Teleki László, a nagykanizsai cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, aki elkísért bennünket, megtudhatja ide kattintva.
