Felhívás: fogadjon örökbe vízpartot!
Kitakarítottuk a Kányavári szigetet! (frissítve)
Azt hinné az ember, aki olyan szépséges helyre jár kirándulni, mint a kis-balatoni Kányavári-sziget, az szereti és óvja a természetet. A többség bizonyára így is van vele. Aki meg nem, az szemetel.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
szóljon hozzá
Kiábrándító kissé, de ez a valóság: a sziget (ékszerdoboz a megye keleti határán) rendszeresen rászorul arra, hogy gondos kezek átfésüljék és megszabadítsák a kommunális tehertől; az erre járók ugyanis gyakran hagyják itt névjegyüket sörösdobozok, cigicsikkek, flakonok, zacskók formájában. A balatonmagyaródi önkormányzat hetente kétszer összegyűjti a hulladékot, ennek ellenére akadt dolga a Zalai Hírlap és a Zalai Falvakért Egyesület önkéntesekkel megerősített takarítóbrigádjának szombaton.
Azt vállaltuk, hogy végigjárjuk és megtisztítjuk a szigetet, így május közepén startolt Életünk a víz környezetvédelmi akciónkkal összhangban tettekkel is hozzájárulunk a zalai tavak, folyók védelméhez. Összesen tizennégyen húztunk kesztyűt és ragadtunk zsákot, majd két csapatba szerveződve elindultunk a partok mentén.
|
- Évente 20-30 ezer látogató fordul meg a 14 hektáros Kányavári-szigeten. Sajnos sokan nem tartják tiszteletben a természetvédelmi területet, és itt felejtik szemetüket. Ezért rendszeresen takarítjuk a szigetet - mondja Németh Zoltán balatonmagyaródi polgármester, hozzátéve, bár nem akar gyanúsítgatni, az azért feltűnő, hogy a horgászhelyek környékén a legtöbb a hulladék.
- Az erdő tele van faágakkal, olykor mégis a szemetesládákból raknak tüzet, máskor kihúzzák a padokat a földből és a vízpartra cipelik azokat - jegyzi meg.
Időközben magunk is meggyőződünk a szemetelésről: a bokrok alatt, a parton sok helyütt fehérlenek a műanyag zacskók és cigicsikkek, egy rejtettebb zugban pedig valóságos kocsmát fedezünk fel: 6 sörösüveg és 3 fémdoboz kerül elő a növények takarásából. Máshol vélhetően pisilőhelyre bukkanunk, legalábbis erre utal a tucatnyi szétszórt papírzsebkendő. A sziget központjától távol, egy fák ölelte öblöcskében középkorú párral találkozunk; a férfi pecabotot lógat a vízbe, az asszony kissé megugrik jöttünkre, és bár fürdőruhát visel, máris magára húz egy nadrágot.
- Nem zavarunk sokat, csak szemetet gyűjtünk - szólunk, és máris elkezdjük felszámolni a jókora kupacot. A férfi mérgelődik egy sort, de nem miattunk - a szemetelőkre neheztel, s mi (látva, hogy a hulladék régóta ott hever, így vélhetően nem tőlük származik), egyetértünk vele.
- Legalább a saját szemetét szedné össze a horgász, nem lenne ilyen a part! Én még a tűzrakást sem engedném meg itt - jegyzi meg a férfi.
|
S hogy mitől olyan érdekes hely a Kányavári-sziget? Tegyünk egy kis kitérőt!
Élővilága páratlan, a látogató körbejárva a tanösvényt biztosan találkozik olyan vízi madarakkal, amiket (lévén a Kis-Balaton nagy része zárt terület) másutt csak nagy szerencsével pillanthatna meg. Kirándulásra, sétára, feltöltődésre ennél ideálisabb helyet nehéz találni.
- Kétszáznál is több madárfaj élő- és táplálkozóhelye a Kis-Balaton. Jellegzetes lakói a gémfélék, a nyári ludak, a réti sasok, a csérfélék és az énekes madarak. Ősszel északi vendégek jönnek telelni, a kormoránok, sirályok pedig állandóan itt élnek. Az egykor veszélyeztetett nagy kócsag megmaradása és elterjedése egy korábbi sikertörténet, nemrég pedig (országos kuriózumként) tojó kucsmás poszátát találtunk - jelzi Darázsi Zsolt, a Magyar Madártani Egyesület zalai titkára.
Mindeközben a sziget másik részén is zajlik a szemétgyűjtés, a pár fős különítményt a Zalai Falvakért Egyesület titkára, Szeder-Kummer Mária vezeti.
- Uniós projektünk egészen szeptemberig tart, addig még jó pár hasonló akciót szeretnénk lebonyolítani - mondja a titkár.
- Alapvető cél, hogy az emberekben tudatosítsuk az önkéntesség fogalmát, legyen szó szemétszedésről, parlagfűirtásról, adományok gyűjtéséről vagy bármi egyébről. Az eddigi tapasztalataink egyébként nem rosszak, az emberek zöme végez önkéntes munkát, csak nem fogalmazódik meg benne, hogy amit tesz, az gyakran egy tágabb közösség érdekeit is szolgálja. Aki például egy társasház előtt ápolja a kiskertet, vagy aki egy faluban gyógyszert hoz az időseknek, ugyanúgy közösségi munkát végez, mint aki csapatostul felszámol egy illegális hulladéklerakót, esetleg gyűjtést szervez a rászorulóknak. Mindebből az is következik, hogy az önzetlenség nem veszett ki az emberekből, ugyanakkor érzékeljük: minél tágabb egy közösségi cél, annál nehezebb a mozgósítás.
Mindeközben a szemeteszsákok tartalma is szépen gyarapodik, az egyik tanösvényen haladva, ha nem is tonnaszámra, de akad hulladék.
- Apa nézd, itt is van szemét - mutat néhány csokispapírra a csapat legifjabb tagja, az alig 3 éves Jankó, aki apukájával, Varga Andor kollégánkkal gyűjti a szemetet.
- Az azért sokat elárul a mai kor emberéről, hogy még itt, a védelem alatt lévő Kányavári-szigeten is szemetelnek - veti közbe Szeder-Kummer Mária.
- A túrázók és a horgászok egy része sem figyel oda a környezetére, szívfájdalom nélkül eldobják a papírzsebkendőt, a műanyag palackot, a cigarettacsikket vagy bármi mást, ami húzza a zsebüket.
S, hogy ez mennyire igaz, az néhány pillanat múlva be is bizonyosodik. Az egyik horgász, aki már messziről kiszúrta kis csapatunkat, felugrik, hogy gyorsan összeszedje a mellette heverő csikkeket.
- Ha a szégyenérzet mellett az is megfordult a fejében, hogy legközelebb ne a földre dobja a csikket, már megérte - summázza a látottakat csapatunk, melynek tagjai kissé fáradtan tértek vissza a bázisra. Nem marad el a megérdemelt jutalom: a tűzön már javában rotyog az a kondérnyi marhapörkölt, amit szakácstudományáról híres nyugdíjas újságíró kollégánk, Takáts Sándor felügyel.
- 1
- 2
- | következő »
Címkék: zalai hírlap, kis-balaton, takarítás, Zalai Falvakért Egyesület, Kányavári sziget
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.